sziasztok, én most itt belecsapok a dolgok közepébe és bemutatkozom. a nevem: Lutor Katalin. főállásban tanárnéniként dolgozom, így én vagyok Kata néni is. tudom, tudom: nénihez képest egész jól tartom magam. szinten tart, hogy az életemet állandó pörgésben élem, hiszen a tanítás mellett fotózással foglalkozom. nemrég az ország első fotós tehetségkutatójában is részt vettem, melyet Nánási Pál és Ördög Nóra vezettek. azonban mindazt, hogy elkezdtem fotózni, egy dolognak köszönhetem: az újságírásnak. és bár jelenleg nem dolgozom aktívan sajtónál, az írás iránti szerelem múlhatatlan.
no, és a ruhák. hiszen ezért vagyok én most itt. hogy a fotóim és a szavaim mind mind egy dolognak legyenek alárendelve: a ruhatáramnak. meg a ruhavásárlásnak. meg a ruhaválogatásnak. meg a tudatos ruhatárépítésnek. és persze az öltözködésnek is, na, annak nagyon. szóval, ha szerettek öltözködni és érdekelnek a történeteim, akkor tartsatok velem itt két hetente a h a c u k a - n a p l ó b a n.
hogy miért én? ezt én sem tudom. de azt igen, hogy amióta az eszemet tudom nyaknyújtogatva figyelek tágra nyílt szemekkel mindenre, ami öltözködés. és ilyen tekintetben az óvoda óta vagyok csak igazán eszemnél, ugyanis az én kis ovis táskám, nem rejtett gyűrögetni való rongyplédet és kisállatot. viszont váltóruhát igen. hiszen nem voltam én akaratos kislány, hagytam anyunak, hogy zöld nadrágot adjon rám sárga pólóval, de azt már akkor is tudtam, hogy pont az a kétféle árnyalat nem jó így, hát bújt a macis táskába a váltás. minden nap. minden nap. minden nap.
és felnőtt ez velem. no nem az anyu öltöztetése. hanem a hangulat, a rituálé. mint egy jó kávé. hogy még reggel a homályos derengéshez egy erős presszó kell, ami ébreszt, de a fárasztó munka után egy habos babos nyugi-csoda pöttyös kerámiabögrében. így vagyok egyik nap egy elegáns kishölgy, a következőn pedig a tépett-nadrágos lázadó. ráadásul mostmár mindez a HACUKÁBÓL, ahol a ruhák új esélyt és új otthont kapnak, ezáltal szembeszállva a ruhaipar környezetszennyezésének. hiszen a divat nem vész el, csak átalakul.