hacuka-napló k a t á v a l (17)

tudjátok én már kiskoromban is megértem a pénzem - legalábbis anyukám ezt nagyon sokszor mondta nekem. meg hogy inkább etetne, mint ruházna, mert háááát…. nálam ugyanis nem felnőttként kezdődött el a ruhák szeretete. hanem nagyon apróként. valójában sok mindenről még biztosan nem volt fogalmam, mert fotók is bizonyítják, hogy felvettem a neonzöld pillangós nadrágot a neonsárga pillangós pólóval. nem is értem.

és bár ezt a fura párosítós hóbortot kinőttem, a textilekért, mintákért és fazonokért mind a mai napig odavagyok. mindenből ugyebár mégsem kell kinőni. egy darab gyereket jó ha megőrzünk. és bár ma már nem csempészek váltásruhát az ovis táskámba, hogy valami mást vegyek fel, mint amit anyukám előkészít nekem, azért még egy dolog biztosan gyermeki bennem az öltözködés kapcsán: a méretem.

a mai napig nem sikerült kinőni a gyermek és az XS méret határát. fantasztikusan lavírozom benne, és amikor a Hacukában válogatok, nem egyszer megmosolyogják, hogy szomorúan hozom ki a legkisebb méretet a próbafülkéből, hogy: háááát, ez nagy lett. és kérdezik tőlem kedvesen, hogy miért is erőltetem, hiszen bár felnőttem, a méretem még gyermek-részleget kíván. nos, a Hacuka csapata most ezt is megadja nekem és mindenkinek, aki még testben-lélekben-korban gyermek és mindenkinek, aki hozzám hasonlóan kicsit ígyis, úgyis ott ragadt.

hamarosan egy külön ajtó nyílik majd nekünk, gyermekméretűeknek és nektek is, gyermeklelkű-méretű kisemberek. ovis táskát előkészíteni, a Hacuka Kids biztosítja innentől a mini-divatot.