hacuka-napló k a t á v a l (20)

egy ruhadarab, ha jó minőségű, akár évekre elkísérhet. apukámnak volt egy pólója. bordó színe volt, új korában biztosan sötétebb volt. most már kicsit fakó, de hát meg lehet érteni: van vagy 40 éves - mármint a póló. amikor apukám kinőtte fénykorát, anyukám szekrényébe került a mára már családi pólóként emlegetett darab. anyu is hordta, viselte - akárcsak Télapó a hóbundáját, a póló azonban még mindig bírta. hát így került a nővéremhez, itthonra még jó lesz alapon és igen, sejthetitek: a nővéremről is még mindig szép állapotban került le. bár lehet hogy nem konkrétan a pólót örököltem meg, csupán a nővérem szobájával együtt, a nővérem szekrényét és abban a költözéskor végül kiszelektált pólót. így egy nap, abban mentem ki reggel a konyhába. mindenki felismerte: ez az a póló.

a mai napig elgondolkodtat: vajon mi tudunk ilyen elképesztően profin vigyázni a ruháinkra, vagy tényleg lehet hordani egy pólót negyven éven keresztül. egy biztos: az a póló nem tömeggyártásban készült. nem egy sötét helyen varrták éhbérért. nem azért gyártották, hogy két hét múlva a szemetesben landoljon. és nem is landolt: máig a szekrényben, olykor pedig rajtam van.

most, hogy közeleg a Fekete Péntek, a Fekete Hét - én meg úgy érzem magam, mint a Fekete Péter - még többször beszélek a körülöttem élőknek arról, hogy mennyire fontos, hogy a ruhatárunkat is tudatosan építsük fel. hiszen csak azért mert párezer forinttal olcsóbb az a cipő, nem biztos, hogy számodra jó vétel. többször megesett az utóbbi időben, hogy megdicsérték, amit viseltem, aki sokadszorra tette, az már kérdezte is egyből, hogy “no, csak nem Hacuka?!”. és büszkén mondom minden alkalommal, hogy nekem nincs új ruhám, csak számomra új van - minden ruhám másodkézből, vásárokról, turkálóból, Hacukából van. minden ruhadarabom olyan, amilyet tényleg szívesen hordok, jó anyagú és biztosan tudom a jövőjét is: vissza fog kerülni a körforgásba. ha én már meguntam, továbbadom, jótékony célra is akár. igyekszem vigyázni mindre, mintha apró, kicsi kincsek lennének, mert nem azért hozom haza őket, hogy egy nap egy szemétszigeten végezzék.

hiszen a divat, ha jól megőrizzük, nem vész el, csak újrahasznosul.