hacuka-napló k a t á v a l (21)

in medias res kezdés lesz ez - belecsapok a közepébe. lehetne a képem címe: elképzelés is akár. mellévághattam volna még egy fotót, valóság címmel is akár. de miért ne lehetne az elképzelésem egyszerűen egyenlő a valóságommal?!

egyszer egy filmben hallottam, hogy az ember a saját életének főszereplője kell, hogy legyen. és mennyire igaz. tudom, talán klisés motiváció-fröccsnek tűnhet, amiket most írok, de a hétköznapok sodrásában sokszor elfelejtjük azt, hogy a rivaldafényben kellene állnunk. néha hagyni hogy elvakítson, néha pedig feltenni egy napszemüveget, hogy megláthassuk, amit kell.

én szívem szerint minden nap kiöltöznék. vagy legalábbis stílusosan felöltöznék. mégis sokszor hagyom, hogy vigyen a sodrás: munkában fekete kell, hát abban megyek, minek átöltözni kétszer. most úgy döntöttem, ennek vége. a szép ruhatáram nem azért van, hogy benn gyűrődjön a szekrényben. miért ne érezhetném magam minden nap úgy, mint egy hollywoodi sztár? miért ne érezhetném, hogy én vagyok a főszereplő? hiszen mi mind azok vagyunk! de amíg nem hisszük el magunkról és más szövegkönyvét lapozgatjuk, nem fogjuk jól érezni magunkat a bőrünkben.

szóval hölgyeim, a mai házi feladat ennyi lenne: álljatok a tükör elé, mosolyogjatok magatokra, dicsérjétek meg magatokat, egyenes hát, kíváncsi, világra nyitott tekintet és irány az élet! legyetek főszereplők!

és hogy mindeközben mit viseltek? ez rajtatok áll. én: h a c u k á t.

hiszen a divat nem vész el, csak újrahasznosul.