már nagy erőkkel karácsonyi lázban égek - ki nem? felkerült a lakásba pár égősor, kitaláltuk a karácsonyi menüt, sőt én azt hiszem már azt is, hogy melyik családi ebédre mit veszek fel.
semmi extra, semmi új, semmi méregdrága. van ruha a h a c u k á b ó l, van ruha barátnőktől, van ruha a falusi garázslomiból. el sem hinnéd, ha mutatnám. de egyik sem ér kevesebbet egy dizájner-darabnál. nagy az erkölcsi értékük: emlékek, élmények fűznek hozzájuk. persze tudom, nem szabadna túl nagy körítést adni ezeknek, hiszen ezek csak tárgyak, egy nap úgyis el kell engedni őket. de jó érzés úgy felöltözni, hogy van, ami eszembe juthat mellé.
így karácsonykor ez az érzés még erősebb, még kedvesebb. a hacukásak a kedvenceim. talán mert Zita először megdicsért, hogy jó választás, vagy egy másik vásárló a boltban mondta, hogy ezt ott ne hagyjam.
semmi felesleges csillogás, hiszen az együtt töltött időt nem mérhetjük apró gyémántokban. pusztán egyszerű odafigyelés ilyenkor is. újrahasznosított csomagolás mindennek: nekem is, az ajándékoknak is. a csillogást egy helyre tartogatom minden évben: a szempárba, ami az enyémbe néz. ott van a helye a legnagyobb kincseknek.
hiszen a divat nem vész el, csak újrahasznosul.