hacuka-napló k a t á v a l (24)

sajnálom, hogy nem vagyunk képesek az időutazásra, bár rengeteg apróság tud repíteni minket a nosztalgia hullámain: némi sztorizgatás az esti tévézés közben, régi fotóalbumok, dédszülőktől ránk maradt kávéskészlet és persze a szekrénybe molyirtóval elrejtett régi ruhák.

az év eleje sokaknak az új célkitűzésekről, de valakinek a visszatekintésről szól: én a régi ruhák között kutattam, a gyerekszobámról söpörtem le a képzeletbeli port - mindmáig olyan, mintha el sem mentem volna.

mikor elhagytam a szülői házat, igazán sosem költöztem el belőle: itt maradt nagyon sok könyvem és sok olyan ruhám is, amiről azt gondoltam soha többet nem venném már fel. aztán végül minden alkalommal mikor hazajövök, kinyitom a régi szekrényeimet és rájövök, hogy a divat csak körbe-körbe jár. mert megint divatos lett a fehér ing, ahogy a gallérja kikukucskál egy réteg kötött alól, divatos a régen anyától elirigyelt midiszoknya, de persze az örök darabokból sincs hiány: bőrkabát, műszőrmék, farmernadrágok. nos, sorra elköltöznek velem a városba.

valójában miért ne vehetnénk fel egy húsz éves darabot? hiszen a szabását tekintve ugyanazt kapjuk bármelyik divatlánc polcain is, hát miért nem választjuk az egyedi, minőségi darabot. ha már húsz éve jó, mi baj lenne most. amit a nagyszüleink horgoltak, kötöttek több évtizede egyrészt sokkal nagyobb erkölcsi értékkel rendelkezik, másrészt ha már ott áll a szekrényben, miért is hordanánk a butikosat?!

itt az idő teret adni a nem csak retronak tűnő, de igazán sok időt megélt daraboknak. hagyni, hogy meséljenek, hogy átjárjon az illat, a nosztalgia érzése. adni nekik egy új esélyt, hogy megmutathassák ismét a régi fényüket.